Az okklúzió klinikai vizsgálata során, ha a pontatlan okklúzió problémáját nem kezelik időben, a protézis elkészítése és a szájban történő kipróbálása után okklúziós problémák léphetnek fel. Ilyenkor gyakran több időt vesz igénybe az állkapocs beállítása vagy akár az utómunka. Ezért kritikus fontosságú, hogy a harapási adatok pontosak legyenek.
A helyes okklúziós adatok megszerzése érdekében a szoftver automatikusan az összeillesztési és optimalizálási számításaira való támaszkodás mellett a szkennelési technikák és a szoftver működése is nagyon fontos. Az intraorális okklúzió gyakori problémái alapján az alábbi cikk átfogóan elemzi a lehetséges okokat, és hatékony módszereket javasol az okklúzió pontosságának javítására.

A maloklúzió gyakori okai és javaslatok:​

1.  a szkennelés során a maxillofaciális felületet nem ellenőrzik idegen testek szempontjából, és a maxillofaciális nyál és vér nem szárad meg a felső és alsó állkapocs adatainak szkennelésekor, a szoftver ezeket az idegen testeket vagy folyadékokat a fogak részeként fogja azonosítani, így megváltoztatja a maxillofaciális felület okkluzális érintkezési pontjait, ami okkluzális emelkedést eredményez.

   Megoldás: A szkennelés során ellenőrizze, hogy vannak-e idegen testek a szájban, és távolítsa el a nyálat és a vért a fogak felszínén. A harapás szkennelésekor távolítsa el a nyálat és a vért az arcfelületen a szkenneléshez.

2. Amikor az elülső fogakat helyreállították, csak az elülső fogak területének okkluzális adatait vizsgálták, és az okkluzális instabilitás a hátsó fogak területének emelkedéséhez vezetett.

   Megoldás: Szkennelje be a  hátsó fogakat is, ne  csak az elülsőket, és próbálja meg az okkluzálisan stabil kontaktterületet szkennelni.

3. Amikor a páciens lefekszik az okklúzió vizsgálatához, a hátsó fogak önkénytelenül visszahúzódnak, és az okklúziós vizsgálat eredményei pontatlanok.

   Megoldás: Az okklúzió letapogatásakor állítsa a kezelőegységet függőleges helyzetbe, és kezével tartsa a páciens állát, hogy a páciens okklúziója változatlan maradjon.

4. Az okklúzió szkennelésekor a páciens mozdulatlan állapotban van, az okklúzió egyik oldalát erősen összeszorítja, a másik oldalát pedig kinyitja.

   Megoldás: A szkennelés előtt előzetesen kommunikáljon a pácienssel, tanácsolja a páciensnek, hogy nyelje le a nyálat, és próbálja ki többször az alsó és felső állkapcsok okklúziós érintését, hogy a páciens természetes és nyugodt állapotban mosolyogjon.

5. A szkennelés megkezdésekor helyezze a szkennert a páciens szájába A páciens adatok beszkennelésre kerülnek, ami az okklúzió elevációját eredményezi.

   Megoldás: A szkenner függőleges helyzetben kerül be a szájba, feszítse ki a szájüreget, hagyja, hogy a páciens összeharapjon és a felső és az alsó állkapocs természetes kontaktusban legyenek, majd a szkennelés megkezdéséhez nyomja meg a start gombot.

6. Amennyiben a szkennert leejtik vagy ütés éri a szkennelés pontossága a szoftverben megváltozhat ami nem biztosít megfelelő harapási adatokat.

   Megoldás: A fenti tényezők kiküszöbölése után ajánlott a szkenner újrakalibrálása, ha az alábbi ábrán látható hibás szkennelés történik.

 

Az adatok exportálása és a páciens távozása előtt ellenőrizni kell az okkluzális adatokat annak biztosítása érdekében, hogy az adatok okkluzális állapota összhangban legyen a szájban lévővel, mielőtt a teljes digitális lenyomatvételi folyamatot befejezik. Ha bármilyen rendellenesség van, az okkluzális viszonyokat a hibaelhárítás után újra be kell szkennelni.

A harapásvizsgálat funkciójának bemutatása​

Általánosságban azt javasoljuk, hogy az okklúziók egy részét a bal oldalon és a másik részét a jobb oldalon rögzítsük, és a szoftver "optimalizációs ellenőrzésének" eredményei az esetek túlnyomó többségének megfelelnek. Az "optimalizációs ellenőrzés" befejezése után, ha úgy találja, hogy az okklúziós kapcsolat nem felel meg az elvárásoknak, visszatérhet a szkennelési oldalra, és beléphet az "okklúzió-ellenőrzés" modulba az okklúziófelvételi oldalon:

 

A harapásellenőrző funkció négy alternatív harapási kapcsolatot kínál, nevezetesen "harapás 1", "harapás 2", "optimalizált harapás" és "szoros harapás". A rendszer alapértelmezés szerint az "optimalizált harapás" értéket használja:

 

Válassza ki a négy alternatíva egyikét, például "harapás 1", és kattintson az "OK" gombra az "Optimalizálás ellenőrzése" menüpontba.

Ha a négy alternatíva egyike sem felel meg a követelményeknek, térjen vissza a beolvasási oldalra, és szkennelje újra.